Nem vagyok...

-NEM VAGYOK TERHES.-morogtam a növéremnek.
-HeeGi savanyú uborkát tömsz magadba.-gesztikulált MinMi.
-Hja.!-mordultam fel.
Na, de na szaladjunk ennyire előre. Reggel 7:00, Bob mocorgott mellettem. Már vagy egy órája tuti nem aludtam mivel kétszer ajándékoztam meg a WC a tegnap esti vacsorámmal. És most se vagyok valami túl jól. A gondolataimba elmerülve csak annyit vettem észre, hogy megint hányingerem van. Csodás. Ész vesztve futottam a mellék helyiségbe. Egyszer csak kopogásra lettem figyelmes, pihegésem közbe.
-Minden rendben.?-hallottam Bob hangját.
-Persze.-motyogtam erötlenül.
-Bemehetek.?-hezitált. Válasz képen morogtam egyet. Fél másodpercen belül az ölelésébe találtam magam.
-Biztos csak gyomorrontásom van.-magyaráztam leginkább magamnak.
-Ginnie.-emelte fel a fejem.-El kéne menned orvoshoz, nem gondolod.?
-Nincsen semmi bajom.-mondtam azt hiszem nyugodtan.
-Lehetetlen vagy.-nyomot egy puszit a fejemre.-Viszont akkor ma itthon maradsz és kifekszed magad. Megértettél.?-kérdezte úgy, mint ha olyan személy lennék aki nem érti mit magyaráz nekem.
-Rendben.-válaszoltam kelletlenül.
Felkapart a földről, majd elmentünk reggelit csinálni. Ebből persze az lett, hogy én néztem, hogy szerencsétlekedik a konyhába. Nem mondom azt, hogy nem élveztem volna mit alkot össze, de tudtam, hogy én fogok utána össze takaritani. Miután Bob elment dolgozni és össze mertem a házat ami már igy is majdnem elfutott leültem a kanapéra. Valami felélő vágy fogott a savanyú uborka iránt. Mint valami haragra gerjedt veszett anya medve úgy kerestem az áhitotot ételt. Miután feltúrtam az egész házat és nem találtam, úgy döntöttem meglátogatom a nővérem. Neki biztos, hogy van. Villám gyorsan öltöztem át, vettem cipöt és pattantam be a kocsiba. Annyira siettem, hogy már csak azt vettem észre, hogy vadállat módjára nyomom a csengőt.
-Nyitom már na.-hallottam morgást.
-Sies.-nyüszitettem.
-Szia.-köszönt. Elég furán méregetett.
-Mond, hogy van savanyú  uborkád.-néztem rá kérlelöen.
-Minek az neked.?-kérdezte sejtelmesen.
-ADJÁL MÁR.-böszültem fel.
-Nyugalom.-ültettet le. Elsietett majd vissza tért egy üveggel.
-Köszönöm.-csillogott a szemem.
-Lehet egy kérdésem.?-kérdezet félve.
-Üh..hüm-motyogtam egy újabb harapás után.
-Terhes vagy.?-kérdezte. És akkor vissza jelenbe.
-NEM VAGYOK TERHES.-motyogtam a növéremnek.
-HeeGi savanyú uborkát tömsz magadba.-gesztikulált a növérem.
-Hja-mordultam fel.
Igazándiból féltem bevallani, de igaza volt. Két hónapja nem jött meg. Hányinger, és abszurd dolgokat eszek össze. De valahogy nem akartam elhinni, hogy nekem gyerekem lesz. És Bob reakciójától is rettenetesen féltem.
-Lehet, hogy igazad van.-adtam be a derekam.
-Tudtam.-ugrott a nyakamba.
Megbeszéltük, hogy ő és SungTae elkisér egy vizsgálatra. És ha meg van eredmény akkor elmondom Bob-nak, hogy apa lesz.

******

-Hyunie beszélnünk kell.-ültem le a kanapéra.
-Miröl.?-húzott magához mosolyogva.
-Ööö rólam, vagyis rólunk, vagyis.. Ahj olyan nehéz.-nyüszörögtem.
-Ne ilyeszteges Ginnie.
-Várj egy picit.-mondtam majd előhalásztam a táskámból az ultrahang képet.
-Róla van szó.-nyomtam a kezébe.
Percekig csak hol rám, hol a képre nézett. Többször is megrázta majd újra kapkodni kezdte azt. Már komolyan megilyedtem, mivel semmit nem tudtam leolvasni az arcáról. Olyan tiz perc után Colgate moslyt villantva felém magához húzott.
-Apa leszek.-motyogta.
-Igen apa leszel.-erösitettem meg.
-Imádlak, imádlak, imádlak.-kezdett el össze-vissza puszilgatni.
Megbeszéltük, hogy holnap elmondjuk mindenkinek. Lefekvés elött fontosnak vélte, hogy halgassuk meg egy csomó számukat, mert fontos, hogy a gyerek jól legyen nevelve zenei téren. Mosolyogtam rajta egy sort majd vagy 20-szor meg hallgattuk a "Love, Love, Love" cimü számot. És fontosnak vélte, hogy halja apucit ezért 20-szor halgattuk meg egy csomó szólóját. Lefekvés elött kaptam egy "köszönöm, köszönöm, köszönöm, Jóéjt" csókot. Majd felkészültem a holnapi napra.