Nem vagyok...

-NEM VAGYOK TERHES.-morogtam a növéremnek.
-HeeGi savanyú uborkát tömsz magadba.-gesztikulált MinMi.
-Hja.!-mordultam fel.
Na, de na szaladjunk ennyire előre. Reggel 7:00, Bob mocorgott mellettem. Már vagy egy órája tuti nem aludtam mivel kétszer ajándékoztam meg a WC a tegnap esti vacsorámmal. És most se vagyok valami túl jól. A gondolataimba elmerülve csak annyit vettem észre, hogy megint hányingerem van. Csodás. Ész vesztve futottam a mellék helyiségbe. Egyszer csak kopogásra lettem figyelmes, pihegésem közbe.
-Minden rendben.?-hallottam Bob hangját.
-Persze.-motyogtam erötlenül.
-Bemehetek.?-hezitált. Válasz képen morogtam egyet. Fél másodpercen belül az ölelésébe találtam magam.
-Biztos csak gyomorrontásom van.-magyaráztam leginkább magamnak.
-Ginnie.-emelte fel a fejem.-El kéne menned orvoshoz, nem gondolod.?
-Nincsen semmi bajom.-mondtam azt hiszem nyugodtan.
-Lehetetlen vagy.-nyomot egy puszit a fejemre.-Viszont akkor ma itthon maradsz és kifekszed magad. Megértettél.?-kérdezte úgy, mint ha olyan személy lennék aki nem érti mit magyaráz nekem.
-Rendben.-válaszoltam kelletlenül.
Felkapart a földről, majd elmentünk reggelit csinálni. Ebből persze az lett, hogy én néztem, hogy szerencsétlekedik a konyhába. Nem mondom azt, hogy nem élveztem volna mit alkot össze, de tudtam, hogy én fogok utána össze takaritani. Miután Bob elment dolgozni és össze mertem a házat ami már igy is majdnem elfutott leültem a kanapéra. Valami felélő vágy fogott a savanyú uborka iránt. Mint valami haragra gerjedt veszett anya medve úgy kerestem az áhitotot ételt. Miután feltúrtam az egész házat és nem találtam, úgy döntöttem meglátogatom a nővérem. Neki biztos, hogy van. Villám gyorsan öltöztem át, vettem cipöt és pattantam be a kocsiba. Annyira siettem, hogy már csak azt vettem észre, hogy vadállat módjára nyomom a csengőt.
-Nyitom már na.-hallottam morgást.
-Sies.-nyüszitettem.
-Szia.-köszönt. Elég furán méregetett.
-Mond, hogy van savanyú  uborkád.-néztem rá kérlelöen.
-Minek az neked.?-kérdezte sejtelmesen.
-ADJÁL MÁR.-böszültem fel.
-Nyugalom.-ültettet le. Elsietett majd vissza tért egy üveggel.
-Köszönöm.-csillogott a szemem.
-Lehet egy kérdésem.?-kérdezet félve.
-Üh..hüm-motyogtam egy újabb harapás után.
-Terhes vagy.?-kérdezte. És akkor vissza jelenbe.
-NEM VAGYOK TERHES.-motyogtam a növéremnek.
-HeeGi savanyú uborkát tömsz magadba.-gesztikulált a növérem.
-Hja-mordultam fel.
Igazándiból féltem bevallani, de igaza volt. Két hónapja nem jött meg. Hányinger, és abszurd dolgokat eszek össze. De valahogy nem akartam elhinni, hogy nekem gyerekem lesz. És Bob reakciójától is rettenetesen féltem.
-Lehet, hogy igazad van.-adtam be a derekam.
-Tudtam.-ugrott a nyakamba.
Megbeszéltük, hogy ő és SungTae elkisér egy vizsgálatra. És ha meg van eredmény akkor elmondom Bob-nak, hogy apa lesz.

******

-Hyunie beszélnünk kell.-ültem le a kanapéra.
-Miröl.?-húzott magához mosolyogva.
-Ööö rólam, vagyis rólunk, vagyis.. Ahj olyan nehéz.-nyüszörögtem.
-Ne ilyeszteges Ginnie.
-Várj egy picit.-mondtam majd előhalásztam a táskámból az ultrahang képet.
-Róla van szó.-nyomtam a kezébe.
Percekig csak hol rám, hol a képre nézett. Többször is megrázta majd újra kapkodni kezdte azt. Már komolyan megilyedtem, mivel semmit nem tudtam leolvasni az arcáról. Olyan tiz perc után Colgate moslyt villantva felém magához húzott.
-Apa leszek.-motyogta.
-Igen apa leszel.-erösitettem meg.
-Imádlak, imádlak, imádlak.-kezdett el össze-vissza puszilgatni.
Megbeszéltük, hogy holnap elmondjuk mindenkinek. Lefekvés elött fontosnak vélte, hogy halgassuk meg egy csomó számukat, mert fontos, hogy a gyerek jól legyen nevelve zenei téren. Mosolyogtam rajta egy sort majd vagy 20-szor meg hallgattuk a "Love, Love, Love" cimü számot. És fontosnak vélte, hogy halja apucit ezért 20-szor halgattuk meg egy csomó szólóját. Lefekvés elött kaptam egy "köszönöm, köszönöm, köszönöm, Jóéjt" csókot. Majd felkészültem a holnapi napra.

Útószó.!:)

Annyeong.! :D♥

Úgy döntöttem hogy mivel már nem volt semmi ötletem ezért össze hozok valami befejezés félét. Mindenkinek nagyon köszönöm aki olvasta remélem nem volt olyan rossz és össze fügéstelen és volt olyan rész ami még tetszet is.:33♥
Szép napot.! ~♥

34.Rész:Finish.:33

*HeeGi Pov*
*5 évvel később*
-Siess már HeeGi! Nem akarom lekésni a saját esküvőm.-sürgetett SungTae. A arcán levő düh kivételével rettenetesen szépen festett a hó fehér eskűvöi ruhájában.
-Jól van már.!-nyüszögtem és felhúztam a magassarkúm. Egészen elszoktam az ekkora magasságtól. Nem csoda amióta feloszlattuk a bandát inkább elővettem a lapos sarkú cipőim. Ebhez hasonló gondolataim zavarta meg a türelmetlen barátnőm.
-Hja! HeeGi gyere már.-vonszolt maga után.
-Jó, jó megyek ne ráncigálj.-motyogtam. Beszálltunk a ház előtt várakozó autóba. A többiek. Az az MinMi és JiSung már ott vártak minket.
-Ez olyan rózsaszín.-méregette rejtet fintor kíséretében MinMi a szoknyáját.
-Miért.?! Olyan ari vagy benne.-mondta SungTae vigyorogva.
-Nagyon.-forgatta a szemeit. Én csak csöndben nevettem a jeleneten. A gondolataim a magassarkúm hatására elkalandoztak. Ez volt rajtam az utolsó koncertünkön. Akkor jelentettük be hogy, abba hagyuk a zenei pályát. Ez volt egy olyan fél éve. Én azóta át szerzödtem legföképpen Bob miatt az FNC Ent.-hez. Azóta a fiúk menedzsere lettem. Pont szerencsém volt. SungTae. Nos ő szóló karierbe kezdet. Maradt a régi kiadónál.
-Itt vagyunk.-állitotta le JiSung az autó motorját. Megszüntetve a gondolataimat.
-Végre.-motyogta MinMi. SungTae aki végig melettem ült teljesen le fehéredet. Konkrétan egybe olvadt a ruhája szinével.
-Mi a baj.?-kérdeztem tőle kétségbe esetten.
-Félek.-hadarta.
-Figyelj ide. Rám.-emeltem fel a fejét mivel magától nem volt hajlandó.
-Jó figyelek na.-hadarta el továbbra is a kis rövidke mondatott.
-Nem kell félned. HongKi ott vár bent. Nincs mitől félned.-mondtam neki nyugodtan. Egy kicsit vissza tért a színe. Azt hiszem sikerült lenyugtatnom. Kiszáltunk az autóból. Jobban mondva én majdnem kiestem.
-Ne törd már össze magad te szerencse csomag.-vigyorgot rám MinMi.
-Csitu rózsaszin.-motyogtam.
-Hja.! Én a nővéred vagyok hee!-állt be harcias pózba.
-Azért vigyáz ne essen le a karikagyűrűd.-modtam viszonozva a vicsorát.
-Ezek össze verekszenek.?-kapkodta a fejét köztünk SungTae és JiSung.
-Én meg a bátyátok és be kéne menni.-állt közénk.
-Rendben.-lombozodtunk le. Majd szépen besétáltunk. Minden olyan tökéletes volt. A két divat majom izlése tökéletesen keveredett össze a nagy templomban. Majd rövid idön belül elértünk ahhoz a bizonyos boldogító "Igen" részhez is.Olyan aranyosak voltak együtt hogy azt igazándiból nem lehet leírni. A nővéremmel konkrétan az egész nász nép előtt öltük egymást hogy ne kezdjünk orbitális bögésbe. Majd végülis kibirtuk bőgés nélkűl az esküvöt. Ott volt SungTae családja. A fél FNC. is mivel HongKi annyira megörült hogy ha nem állitom le a takaritó nőket is meghívja. Végül is ott volt a CN Blue, Juniel, az AOA,  és Bob öcsije is helyett foglalt a vendég listán. És nem utolsó sorban a Beast tagjai is eljöttek.
-Kibirtuk sírás nélkül.-ugrottam MinMi nyakába miután véget ért a halálosan komolyak vagyunk rész.
-Te ne nyírj már ki. Naa.-hámozott le magáról. Amúgy MinMi és Minari lassan 3 hónapja össze házasodtak. Na az volt az az esküvő amin SungTae meg én szét sírtuk/röhögtűk magunk. Na persze ebben rettenetes nagy szerepet játszottak a többiek is.
-Gyönyörű vagy.-sutogta valaki a fülembe miután át ölelt hátulról.
-Köszönöm.-vörösödtem el teljesen.
-Csak nincs meleged.?-méregetett röhögve Minari.
-Hagyatok békén.-furtam SeungHyun vállába a fejem. Majd kaptam egy puszit a fejemre.
-HeeGi gyere már.-rángatott ki Juniel SeungHyun kezei közül.
-Hova.?-motyogtam.
-Buta.-dorgált le.-SungTae most dobja a csokrot.
-Jaa.-vakartam a tarkóm.
-Naa! Figyeljetek doboom.-mondta SungTae. Majd repült is a csokor a kezéből. Persze mindenki elöttem állt. Szóval nem is nagyon ácsingoztam amikor mégis a kezem kőzé eset.
-HeeGi elkaptad. Te fogtad meg.-ugrott egyből a nyakamba SungTae.
-Háát Hyunie  Ezt el intézték neked.-bökte meg az oldalát HongKi.
-Ez van.-vigyorod el teljesen SeungHyun.
-Te vagy a következő.-kuncogott mellettem JaeJin.
-Ne hoz zavarba.-bokszoltam bele egyet a vállába. Majd oda jött hozzám JiSung.
-Ez olyan megható.-méregette a kezemben levő csokrot.
-Ne hogy elkezdj bögni mert szét verlek.-nevettem. Erre persze nemes egyszerüséggel át ölelt. Én meg hagytam hogy a vállamra sirjon a "felnött" bátyám.
-El rabolhatom egy kicsit.?-vakarta meg a tarkóját melletünk Bob.
-Persze.-szipogta Oppa. Majd mér egyszer megszorongattam és ott hagytam.
-Úgy tünik most már muszály lesz nekünk is össze házasodni.-ölelte át a válam Bob.
-Úgy tünik.-mosolyodtam el.
-Hát igazándiból a gyűrű már megvan.-mutatott az újamra.
-Persze mert még nem hagytam el.-húztam az agyát.
-Ha ilyen vagy nem veszlek el.-ütötte le a labdám.
-Képes lennél rá.-álltam lábuly hegyre.
-Anni.-vigyorodott el majd közelebb húzott magához és hosszasan megcsókólt.